Már csak két hét van az esküvőig, de én még mindig nem találtam meg a megfelelő ruhát. Lementem a konyhába. Anya a széken ült és papírtörlőt szorított az újára. Megint egyszerre próbált tévét nézni és főzni.
-Kicsim, ide adnád nekem a sebtapaszt? Ott van a fiókban.-mondta és a konyhapult melletti kis szekrényre mutatott.
Bólintottam és kivettem a szekrényből. Oda ültem anya mellé és oda csúsztattam neki.
-Tényleg Emily még nem is mutattál nekem képet a ruhádról hogy milyen lesz.-mosolyodott el és felragasztotta az újára a tapaszt.
-Mert nincs.-fújtam egyet.-Komolyan ha így haladok, hogy sehol semmi jó akkor farmerban és tornacipőben fogok hozzá menni életem szerelméhez, miközben ő totál ki van öltözve.-sóhajtottam.-Szerintem egész menő lenne.-nevettem el magam.
Feltettem a kezem az asztalra és elkezdtem köröket rajzolgatni. Óramutatóval megegyezően majd ellentétesen.
-Ugyan.-anya megfogta a kezem.-Ma elmegyünk és nézünk egy jót.-mosolygott.
Ezzel a lelket öntök beléd, mert mégis csak a te esküvőd amit én nagyon nem szeretnék, de nem tehetek ellene semmit mosollyal. Vissza mosolyogtam rá.
-Amúgy mikor is mennénk?-kérdeztem.
Anya megrántotta a vállát, én pedig felálltam az asztaltól. Az ajtóban megfordultam.
-Most elmegyek. Nem mondom hogy hívj mert összetört a telefonom, de fél óra múlva jövök.-mondtam majd kimentem a konyhából.
Elindultam ki amikor valaki utánam szólt.
-Hová mész?
Erick az.
-Csak a parkba, de nem sokára jövök.
-Megyek veled mert arra indultam én is.-mosolygott.
-Miért te hová mész?-hunyorítottam rá.
-Tegnap találtam egy menő tetoválószalont és oda akarok benézni.-mosolygott,
Elindultunk. Gondolkodni kezdtem azon hogy vajon tényleg ennyire hülyének néz-e. Elég sokáig éltem itt ahhoz hogy tudjam Paytonville-ben nincs tetoválószalon. Szemrebbenés nélkül hazudik nekem.
Átsétáltunk a parkon amikor Erick elengedte a kezem és tovább ment. Megálltam. Már elég messze volt ahhoz hogy meglásson ezért követni kezdtem. Egész közel járt a célhoz biztosan mert egyre lassabban ment. Elmentünk már a mozi és legalább egy rakat butik előtt is. Hová a fenébe megy? Megállt, szintén ugyan ezt tettem. Oldalra nézett majd bement egy boltba. Közelebb léptem hogy kiderítsem hova ment. Egy virág boltba. Túl sokáig bámészkodtam hogy mit csinál ezért már csak arra lettem figyelmes hogy távozni készül. Gyorsan berohantam a hozzám legközelebbi boltba ami egy cipőbolt volt. Hatalmas ablakai voltak ezért pontosan láttam hogy merre megy. Legalább tíz szál rózsa volt nála. Amikor már úgy ahogy leért az utcán kimentem a boltból. Két lépést tettem amikor valaki elkapta a szemeim és az mondta hogy:-Találd ki hogy ki vagyok!.
-Nem tudom.-mondtam, de volt egy olyan érzésem hogy Nick.
-Még jó mivel nem ismersz.-nevetett és elengedte a szemeim.
Megfordultam és egy nálam körülbelül tíz centivel magasabb férfivel találtam szembe magam, aki inkább hasonlított egy kisfiúra. Az arcán hatalmas mosollyal mért fel rajtam minden részletet. Kicsit zavarba ejtő volt látni hogy hatalmas zöld szemeivel a melleimet méregeti. A haja hosszabb volt. Olyan igazi rockeres mint az öltözéke. Fekete bőrdzseki, szűk fekete farmer ami a térdén szaggatott volt és fekete bakancs ami nem volt rendesen bekötve. Valóban mint egy kisfiú, csak épp a kisfiúk nem bámulják meg a nők melleit ilyen feltűnően.
-Bocsi Emily ha megzavartunk valamit, de megláttunk és gondoltuk meglepünk.-mondta Nick aki a srác után futott.
Hátra néztem, Erick teljesen kiesett a látóteremből.
-Semmi gond.-mosolyogtam.
Vissza néztem a srácra aki még mindig ott bámult. Összerántottam a cipzárt a dzsekimen. A srác rám nézett és csalódott arcot vágott.
-Még nem fejeztem be.-mondta és karba tette a kezeit.
-Hagyd már.-bökte vállon Nick.-Nem látod hogy menyasszony.
-Attól még bámulhatom.-védekezett.
-Igaz, akkor bámuljuk együtt!-mondta Nick és a szemei rám tapadtak.
Tudja hogy utálom amikor néznek.
-Jaj ne már Nick!-mondtam.
-Amúgy még be se mutattam ő itt Jeremy az egyik munkatársam.-mosolyodott el.-Jeremy ő itt Emily.
-Örvendek a szerencsének.-mosolyogtam de inkább egy fintornak nevezném azt a mosolyt amit kierőszakoltam magamból.-Ja tényleg nekem most mennem kell, de majd még beszélhetünk valamikor.
-Az jó lenne.-mondta Nick.-Add meg a számod és majd beszélünk.-mosolyodott el.
-Technikai gondok vannak. Tudod tegnap mintha kicsit összetört volna.
-Jaj Nick már mondtam hogy ne törj zúzz amikor....-mondta volna Jeremy, de Nick befogta a száját.
-Igen emlékszem.-mondta és elengedte Jeremy-t.
-Hű elég durva lehetett.-jegyezte meg Jeremy.
Gyilkos pillantás vetettem rá. Aztán elköszöntem tőlük és haza indultam. Amikor beértem Erick még nem volt otthon.
-Mehetünk?-kérdezte anya és odalépett elém feltűnő gyorsasággal.
Mire nem képes az izgalom egy emberrel. Bólintottam és beültünk anya kocsijába. Feltűnően sokáig kocsikáztunk amikor megláttam egy táblát. Esküvői ruha szalon címmel.
Anya tök izgatottan parkolt le majd amikor kiszálltunk a kocsiból azt hittem hogy elrepül olyan boldog volt.
Bementünk. Aránylag gyorsan végeztünk mivel amit először adtak az volt a tökéletes. Most már nem csak anya hanem én is tök boldogok voltunk.
Amikor ha értünk Erick ott várt minket az ajtónak dőlve, de a rózsa már nem volt nála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése