-Minden rendben van? Olyan fura vagy.-mondta Erick.
-Hát egy picit rosszul vagyok, de szerintem az izgalomtól van.-mosolyogtam rá.
-Hát jó, de ha valami nem oké akkor szólj.-mosolygott.
-Rendben.
Oldalra fordítottam a fejem és néztem ki az ablakon. Minden olyan gyönyörű volt, de amikor felértünk az autópályára megszűnt a varázs. Elkapott egy kisebb emlék hullám arról az időről amikor még kicsi voltam körülbelül tizenöt évvel ezelőtti. Anyával utaztunk valahova és velünk volt Nick is. Emlékszem énekelgettünk meg nevetgéltünk. Akaratomon kívül elmosolyodtam.
-Mitől lett ilyen jó kedved?
-Csak eszembe jutott pár kis kori emlékem. Amikor anyuval meg Nickkel utazgattunk.-mosolyogtam.
-Ki az a Nick?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Kiskoromba a szomszédom volt. Nagyon jóba voltunk, szinte már testvérek voltunk, de aztán jött a fősuli és megszakadt a kapcsolatunk sajnos. Azóta nem beszéltünk, és most azért is megyek haza hogy beszélgessünk.-mosolyogtam.-Meg persze a meghívók miatt is.-tettem hozzá.
-Értem.-rám nézett.-És volt köztetek valami?
-Az utat nézd ne engem, de nem volt köztünk semmi.-fújtam egyet.-Mondtam hogy testvérként szeretem.-Erick nem szólt semmit, de láttam a szemében, hogy féltékeny. Ami amúgy vicces volt.-Na jó hagyjuk ezt a témát.-mosolyodtam el. Megint nem válaszolt csak fújt egyet. Egy kicsit megharagudott, szerintem.- Jaj ne már Erick miért nem válaszolsz? Nagyon nem jó egyedül beszélgetni.-megint nem válaszolt.-Na jól van akkor.-nevettem el magam.-Hagyjál.-karba tettem a kezem és kinéztem az ablakon.
Erick elnevette magát.
-Néha nagyon gyerekes tudsz lenni.-megrázta a fejét.-De én ezért szeretlek.-mosolyodott el.
Ez jól esett. Én is elmosolyodtam, de még mindig az ablakon kifelé bámultam.
-Annyira unatkozom.-mondtam.
-Hát akkor csinálj valamit, mondjuk.
-De mit?-kérdeztem.
-Hát mondjuk, olvass vagy aludj esetleg még a telefonod is nyomkodhatod.-mosolyodott el majd rám kacsintott.
Megráztam a fejem, ezek mind jók lennének de, a könyvek otthon vannak, nem vagyok álmos és a telefonom az unalmas. Végül is már csak három és fél órát kell végig unatkoznom.
***
-Emily.-szólt Erick.-Igen?-kérdeztem és ásítottam egyet.
-Csak gondoltam szólok hogy tíz perc és ott vagyunk.-mosolyodott el.
-De azt hogy? Elaludtam?-kérdeztem nevetve.
-Másodpercek alatt.-nevetett.
Nem válaszoltam csak mosolyogtam. A mosoly abban a pillanatban lefagyott az arcomról. Elértük az Üdvözöljük Paytonvilleben táblát.
Öt perc múlva már anyuék háza előtt voltunk. Erick leállította a kocsit és kiszálltunk.
-Emily!-rohant oda hozzám anya.
-Szia anya.-mosolyogtam.-Nem kapok levegőt.-tátogtam oda Ericknek amin ő nevetni kezdett.
-Jaj bocsi.-mosolygott anya és kiengedett a szorításból.
-Te ezt hallottad?-kérdeztem.
-Szerinted? Itt álltál a fülem mellett.-mondta pókerarccal.
Erick most még jobban nevetett mint eddig. Anya se bírta tovább ő is nevetni kezdett, én pedig csak álltam ott bambán.
-Na jól van gyertek be.-intett anya.
-És apa hol van?-kérdeztem mosolyogva.
Anya szemei kikerekedtek. Nem számított a kérdésemre.
-Ööö...hát apád dolgozik.-mosolyodott el.
Hazudott. Láttam rajta hogy hazudik. Felmentünk a régi szobámba kipakolni a cuccainkat.
-Ő Nick?-kérdezte Erick és felemelt egy képet.
-Aha.-mondtam majd közelebb léptem hozzá.
Azt a képet tartotta a kezébe amin egy farsangon voltunk. Nick herceg én pedig hercegnő voltam. Szerintem ez a felállás nem tetszett Ericknek, de könyörgöm hat évesek voltunk.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-Nyolc múlt.-mondta Erick.
Elmentem lezuhanyozni majd amikor vissza mentem a szobába Erick nem volt bent. Nem foglalkoztam a dologgal ilyen kis városba nem tud eltűnni. Lefeküdtem aludni.
Másnap reggel amikor lementem anyuékhoz ők már reggeliztek. Jobban mondva anya és Erick.
-Jó reggelt.-mondtam és leültem közéjük.
-Már azt hittük fel se kelsz.-mosolygott Erick és megcsókolt.
Elmosolyodtam.
-Anya. Lehet egy kérdésem?
-Akár kettő is.-mosolyodott el.
-Nick-ék még a szomszédba laknak?
-Azt hiszem igen.
Megreggeliztem majd felszaladtam a szobába és felöltöztem. Körülbelül tizenegy óra körül mondtam anyának hogy átmegyek Nickékhez. Felkaptam a nekik szánt meghívót az asztalról és elindultam. Pár lépés volt az egész. Bekopogtattam.
-Szia.-köszöntött Judy Nick anyukája.
-Jó napot.-mosolyogtam.-Nick itthon van?-kérdeztem.
-Ki keresi?-kérdezte.
-Emily.-mondtam mosolyogva.
-Emily Thompson?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Igen.-mosolyogtam.
-Sajnos Nick már nem itt él.-mondta.
-Akkor hol van?
-Nem tudom mindig máshol van. Most lehet hogy Los Angelesben, de nem biztos. Folyamatosan turnéznak. Már nagyon régóta nem láttam.
-Hogy érti hogy turnéznak?-húzta össze a szemöldököm.
-Nick azóta már egy rock bandában játszik asszem Nightmare a neve, de nem biztos.
-Értem.-mondtam csalódottan.-De attól ezt még odaadom.-mondtam és átnyújtottam neki az esküvői meghívót.
Judy kinyitotta majd megölelt úgy gratulált. Behívott a házba és beszélgettünk még egy kicsit. Körülbelül egy óra múlva haza mentem.
-Hát te hol voltál?-kérdezte Erick.
-Nick anyukájánál. Sajnos Nick nem lakik már itthon ezért nem bírtam vele beszélgetni, de a meghívót odaadtam.
-Jó most már nem bírom tovább. Folyamatosan ezzel a Nick gyerekkel vagy kétlem hogy nem volt köztetek semmi.-kiabált.-Miért keresed ennyire megszállottan? Csak nem meguntál engem és most új pasi után kutakodsz?
-Jaj ne már Erick. Miért féltékenykedsz? Azért keresem Nicket mert ő a legjobb barátom és vagy négy éve nem beszéltünk, és ezzel a féltékenykedéseddel tönkre teszel mindent.
-Most az esküvőre célozgatsz?
-Arra is.-mondtam.-Alig vagyunk itt egy napja, de te már féltékenykedsz. Nem hiszem el. Amúgy is Nick nincs is itthon, de ezt már mondtam.
-Jó hagyjál nem érdekel.-mondta és kirohant a szobából.
Lementem anyához, ő nyugodtan ült a kanapén és tévét nézett.
-Hallottam összekaptatok egy kicsit, de ez így a jó.-felállt és oda sétált hozzám.-Legalább kiderül hogy nem is neked való ez a srác és elhamarkodott lépés volt.
-Anya ne kezd!-kiáltottam.-Én szeretem Ericket. Minden kapcsolatban vannak nehézségek. Ja arról nem is beszélve hogy apával elváltatok.-anya szeme kikerekedett.-Megtaláltam a papírt tegnap.
-Igen, és én ettől akarlak megmenteni nekünk is elhamarkodott lépés volt még régebben. A házasság és a gyerek vállalás is.-anya a szájához kapta a kezét.-Nem úgy gondoltam!-mondta majd megfogta a karom.
Kirántottam a karomat a fogásából és kirohantam a házból. Rosszul esett hallani anyát. Elmentem a parkba és elővettem a telefonom. Rákerestem a Nightmare nevű bandára. Valóban ott állt Nick egy közös banda fotón. Rákerestem pár számukra. Egész jók voltak. Van egy számuk aminek az a címe hogy Goodbye Emily. Bekapcsoltam és a szövegből kiderítettem hogy ez rólam és Nickről szól. Olyan dolgokat mondott el benne amilyet nekem soha. Nick végig szerelmes volt belém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése